Az oktatás sikerének kulcsa a megbecsült,
motivált, kiváló pedagógus

A pedagógust az oktatás irányítása és a fenntartó sokszor az iskola leltári tárgyaként, az oktatási irányvonalat meg nem értő, sőt elszabotáló eszközként kezeli, és nem alkotó személyiségnek. A pedagógusok megbecsülésének kérdése a legtöbbször a fizetésük differenciálatlan, avagy igen felületesen differenciált emelésének latolgatásában ölt testet, „mit bír ki a költségvetés” alapon.

Sorozatunkban a Bölcsek Tanácsának ajánlásaiból olyan részleteket mutatunk be, amelyek ízelítőt adnak a nevelés és oktatás újjáépítésére vonatkozó aktuális és a távolabbi jövőbe tekintő tennivalókról, és reményeink szerint arra ösztönzik az Olvasót, hogy teljességében is megismerje a könyv tartalmát. (szerk.)

Könyvtárnyi tanulmány foglalkozik az ilyen családokban felnövő gyerekek problémáival. A leggondosabb szülő, a legszeretőbb nagyszülő sem tudja pótolni a teljes család légkörét, belsőséges, biztonságos világát. Hiába is tesznek meg mindent, s vállalják erejükön felül is a gyermeknevelés minden gondját-baját. S hogy a sok lemondás, azaz a befektetés megtérül-e, az a felnőtté válás időszakában derül ki. Több olyan anyát is ismerek, aki fiát, lányát egyedül juttatta diplomához, s most csalódott, elégedetlen. Becsapottnak érzi magát, amikor az ifjúvá érett gyermek diplomával a kezében önálló életet kezd.

A kompetenciaalapú oktatás részeként a szövegértelmezés újfajta módszertani útjait járjuk. Előtérbe kerül a képességfejlesztés, az irodalmi alkotások sokféle módon történő megközelítése, a csoportmunka, a differenciálás. Ez érdekesebbé, sokszínűbbé teszi a tanórát. Elsős tanítványaim számára a tanév 2. hónapjában, kicsivel az előkészítő időszak vége előtt terveztem egy vérbeli meseórát, melynek apropója Gazdag Erzsi: Üveggolyó című verse volt. Az órán a dalból vers, a versből mese, és a meséből játék kerekedett.

Kropfné Knipp Mária írása, (2010. április)

Zaklatott világunkban a tanítványainkra közvetlenül és erősen hatnak a családi krízishelyzetek: a szülők válása körüli viszályok, a testvérek külön választása, később a szülői láthatás gyakorlása, az elkerülhetetlen lakhelyváltozás. De kedvezőtlen hatású lehet például egy közeli hozzátartozó halála, valamelyik vagy mindkét szülő munkanélkülivé válása, a  gyerek megkérdezése nélkül, szülői akarattal eldöntött – néha teljesen indokolatlan – iskolaváltás is, mert törést, pszichés sérüléseket okozhat a gyerekben.

Mindnyájan – szülők, pedagógusok, a gyerekekkel foglalkozó szakemberek, más személyek – fontosnak tartjuk, hogy tehetséges, hasznos munkát végző emberek vegyenek bennünket körül. Ugyancsak mindnyájan vágyunk arra, hogy felismerje környezetünk azt a képességünket, amelyben többnek érezzük magunkat másoknál, amelyben „jobbak” vagyunk, mint mások.
Tehát kimondva vagy kimondatlanul, minden embert foglalkoztat a tehetség fogalma és érvényesülésének szükségessége. Ezért az intézményes nevelés kiemelten fontos feladata, hogy mielőbb felismerje és támogassa, kibontakozását.

Hat évig kényszerültem más területen dolgozni, így felhőtlen volt az örömön, amikor ismét taníthattam. Napközis nevelő lettem. Régi és újabb pedagógus barátaim reakciói azonban felidézték bennem azt a nemrég még általam is vallott szemléletet, hogy a napköziben nem is lehet igazán „alkotni”, az csak olyan felügyeletféle.

E téma kidolgozásának fontosságát már a „Nagyobb szerephez kell juttatni a napköziotthoni nevelést” című írásunkban hangsúlyoztuk. (Füle Sándor 2009. Tanító. Módszertani folyóirat. Április. 4. sz. 20–21.) Ott leírtuk, hogy újra kell fogalmazni a napköziotthoni nevelés alapvető kategóriáit, fokozatait. Ezek lehetséges tartalmáról régebben is írtunk. (Füle Sándor 1997. „A Pedagógiai Program készítése.” NAT-TAN sorozat. 58–137.; és Füle Sándor/2004. „Napköziotthoni neveléstan.” Okker Kiadó. 13–28.) A kategóriák újrafogalmazásának igényét a mai magyar gazdasági-, társadalmi- és közoktatási viszonyok indokolják.

A tanulási kompetenciának a tanulási folyamat kezdetén speciális jellemzője, hogy eszközszintű, ha tetszik eszközcélú személyi tulajdonság, amelyet a tanulókban ki kell alakítani. E folyamatban kapják meg az ismeretszerzéshez szükséges eszköz- és jelrendszert, mint pl. az olvasást, írást, számolást, megismerkednek a tárgyi-természeti alapismeretek megértéséhez szükséges fizikai, kémiai, biológiai jelenségek alapvető törvényszerűségeivel, képletekkel, összefüggések felismerésére lesznek képesek; elsajátítják az ábrázolás, a vokális zene alapjainak a jelrendszerét; az egészséges életmód és testi-biológiai önfejlesztés eszközeit és módjait.

Elkezdődött az új tanév, a mi kis falunkban, Ordason is. 21 gyerek és két pedagógus várta a tanévnyitót. Ez a létszám egy nagy iskolában nem ad ki egy nagyobb osztályt sem. Nálunk pedig 21. éve kezdődik így.
Iskolánk évtizedek óta működik, éli mindennapjait és küzd nap mint nap a fennmaradásért. Kicsik vagyunk, de minden feladat ugyanaz, mint egy nagy iskolában. Ami más, hogy két személyre hárulnak a napi feladatok, legyen az statisztika, gyerekvédelem, tanítás, megfelelés az új törvényi előírásoknak, és még sorolhatnánk.

A gyermekek feltétel nélküli szeretete, elfogadása első helyen szerepel a jó pedagógus tulajdonságai között. Mégis felvetődik az a kérdés, hogy minden gyermek egyformán, feltétel nélkül szerethető-e vagy sem? Változnak az idők, változnak az emberek, változik a társadalom. Fejlődik minden terület, ezt érezzük. Igen, de milyen irányban? Egyre több pedagógus panaszkodik a gyermekek neveletlen viselkedése miatt. Ez feszültséget okoz és konfliktushelyzetet teremt. Fontos, hogy a neveletlenséget nem szabad összekevernünk a rossz viselkedéssel.